Az acélgyártásban legszélesebb körben használt dezoxidálószerek a ferroszilícium, a ferromangán és a ferroszilícium. Az erős deoxidálószerek közé tartozik az alumínium (ferroalumínium), a kalcium-szilícium és a cirkónium-szilícium (lásd: Deoxidációs reakciók acélban). Az általánosan használt ötvöző adalékok közé tartozik a ferromangán, ferrokróm, ferroszilícium, ferrovolfrám, ferromolibdén, ferronádium, ferrotitanium, ferronikkel, ferronióbium (tantál), ritkaföldfém ferroötvözetek, ferrobór és ferrofoszfor. A különféle ferroötvözeteket az ötvözőelem-tartalom vagy a széntartalom szerint számos osztályba sorolják, és a szennyeződéstartalom szigorúan korlátozott, az acélgyártási igények alapján. A két vagy több ötvözőelemet tartalmazó ferroötvözeteket kompozit ferroötvözeteknek nevezzük. Ezen ferroötvözetek használata lehetővé teszi deoxidáló vagy ötvöző elemek egyidejű hozzáadását, ami előnyös az acélgyártási folyamat szempontjából, és lehetővé teszi a szimbiotikus érckészletek gazdaságosabb és racionálisabb átfogó hasznosítását. Az általánosan használt szilícium-mangán, kalcium-szilícium, cirkónium-szilícium, alumínium-ferromangán, kalcium-ferromangán és ritkaföldfém-ferroszilícium.
Az acélgyártáshoz használt tiszta fémadalékok közé tartozik az alumínium, a titán, a nikkel, a fémes szilícium, a fémes mangán és a fémes króm. Bizonyos könnyen redukálható oxidokat, például MoO-t és NiO-t is használnak a vasötvözetek helyettesítésére. Ezenkívül léteznek nitridált vasötvözetek, például nitridált ferrokróm és ferromangán, valamint exoterm vasötvözetek exoterm anyagokkal keverve.
