Az alacsony -minőségű vasötvözetek olvasztása tégelyekkel 1860 körül kezdődött. Később a ferromangán és a 12%-nál kevesebb szilíciumtartalmú ferroszilícium olvasztását kohók segítségével fejlesztették ki. 1890 és 1910 között Franciaországban megkezdődött a vasötvözetek gyártása elektromos ívkemencék segítségével. H. Moissan szisztematikus kísérleteket végzett nehezen-redukálható-elemeken elektromos ívkemencék segítségével, a PLTH Roult pedig az ipari termelésben alkalmazta. Abban az időben a kokszot és a szenet redukálószerként használták a releváns ércek redukálására, és a termékek többnyire magas széntartalmúak voltak.
1920 után a kiváló minőségű acél és a rozsdamentes acél fejlesztése iránti igények kielégítése érdekében megkezdődött az alacsony-széntartalmú vasötvözetek gyártása. Egyrészt a K. Goldschmidt által 1898-ban javasolt aluminoterm eljárás alapján kidolgozták néhány szén--mentes ferroötvözetek és tiszta fémek olvasztását aluminoterm eljárással; másrészt szilícium-tartalmú ötvözetek elektromos kemencében történő oxidálására szilíciummentesítő finomítási módszert fejlesztettek ki. Az aluminoterm eljárás magas előállítási költsége miatt szélesebb körben alkalmazták a deszikálásos finomítási eljárást. A közepes-szén-, az alacsony-szén- és az ultra-alacsony szén- A ferrokróm finomítására szolgáló meleg{17}}keverési módszer magában foglalja a folyékony ércet és a mészolvadékot szilícium-krómötvözettel meleg keveréssel a reakció felgyorsítása érdekében; ez a deszilikációs finomítási módszer továbbfejlesztése. Ezenkívül elektrolízissel tiszta ötvöző adalékanyagokat (például fémes mangánt) állítanak elő, vákuumszénmentesítést pedig ultra-alacsony-széntartalmú, rendkívül alacsony széntartalmú ferrokróm előállítására. Az elmúlt években a ferrokróm és a ferromangán tiszta oxigénfúvásos finomítási eljárásait is kidolgozták.
