A fémes szilíciumot jellemzően három fő szennyezőanyag tartalma szerint osztályozzák: vas, alumínium és kalcium. E három elem tartalma alapján a fémes szilícium különböző fokozatokba sorolható, például 553, 441, 411, 421, 3303, 3305, 2202, 2502, 1501 és 1101.
Iparilag a fémes szilíciumot általában úgy állítják elő, hogy a szilícium-dioxidot szénnel redukálják elektromos kemencében. A kémiai reakcióegyenlet a következő: SiO2 + 2C → Si + 2CO. Az így kapott szilícium 97-98%-os tisztaságú, fémes szilíciumnak nevezik. Olvadás és átkristályosítás után a szennyeződéseket savval eltávolítjuk, így 99,7-99,8%-os tisztaságú fémszilíciumot kapunk.
A fémes szilícium főként szilíciumból áll, ezért hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint a szilícium. A szilícium két allotrópban létezik: amorf szilíciumban és kristályos szilíciumban. Az amorf szilícium egy szürkés{2}}fekete por, amely valójában egyfajta mikrokristály. A kristályos szilícium a gyémánt kristályszerkezetével és félvezető tulajdonságaival rendelkezik, olvadáspontja 1410 fok, forráspontja 2355 fok, Mohs-keménysége 7, és törékeny. Az amorf szilícium kémiailag reakcióképes és hevesen ég oxigénben. Magas hőmérsékleten reagál nemfémekkel, például halogénekkel, nitrogénnel és szénnel, valamint olyan fémekkel, mint a magnézium, kalcium és vas, és szilicideket képez. Az amorf szilícium szinte oldhatatlan minden szervetlen és szerves savban, így a hidrogén-fluoridban is, de oldódik salétromsav és fluorsav keverékében. A tömény nátrium-hidroxid oldat képes feloldani az amorf szilíciumot, és hidrogéngázt szabadít fel. A kristályos szilícium viszonylag inert; még magas hőmérsékleten sem egyesül oxigénnel. Nem oldódik semmilyen szervetlen vagy szerves savban, de oldódik salétromsav és fluorsav keverékében, valamint tömény nátrium-hidroxid oldatban.
